EUROPEAN JAAZ WEEKEND ORTAKÖY

2005 május 6-án 23:15-kor indult a gépünk Isztambulba a ferihegyi repülõtérrõl. Aznap 10-tõl még összegyülekeztünk Berdisz Tominál, hogy tartsunk egy utolsó pillanat utáni próbát. A próba nem zajlott túl jó hatásfokkal. Utána én visszavezettem Csepelre a pesti csúcsforgalomban, rendbe hoztam magam, összepakoltam a cuccaimat, és elindultam Hámori Janó albérletébe.

A repülõgép elérése eléggé necces volt, mert Cseke Gabesznak volt aznap este egy fellépése Borbélyműhely zenekarral Székesfehérváron az Öreghegyi Közösségi Ház színpadán. Azt beszéltük meg, hogy Janótól Gabesszal megyünk ki kocsival együtt a repülõtérre, az autót pedig Gabesz egyik tanítványa elviszi a reptérrõl, hogy ne kelljen otthagyni napokig Ferihegy fizetõs parkolójában. 20:15-kor még tapsolt a közönség, de Gabesz 150-160 km/h sebességgel repesztett fel Pestre. Szerencsére ebben az idõben az M7 autópályán már lehet haladni, így felért idõben. A repülõtéren vettük át az útlevelünk felmutatásával a nekünk lefoglalt jegyeket. Becsekkoltunk, felszálltunk a gépre. A repülõgép (MALÉV légitársaság Fokker 70-es típus...) nem volt tele, válogathattunk, hogy hova akarunk leülni. A le és felszállás zökkenõmentes volt, bár egy ferde szemű férfi elsétált mellettünk hátra fehér arccal, és egy megtöltött hányós papírtasakkal... A repülés közel 2 órán át tartott. Leszállás után tapasztaltuk, hogy Isztambulban sokkal jobb az idõ. Szerencsére jók voltak a megérzéseim, mert nem hoztam magammal más meleg ruhát, csak 3 pólót, és egy pulcsit ha mégis este hidegebb lenne...

$30-ért kellett vennünk az isztambuli reptéren vízumot az országba belépés elõtt, ami egy hónapra érvényes. Átállítottuk az óráinkat is, itt +1óra idõeltolódás van Magyarországhoz képest. Én semmi csomagot nem adtam fel (öltönytartó, kicsi utazótáska, laptop), de a többiek is hamar ki tudták halászni a poggyászaikat arról a forgó micsodáról... :-) Ahogy kiléptünk az automatikus ajtó mögül a váróba, azonnal észrevettük a tömegben a török sofõrünket, aki egy "Hámori quartet" feliratú táblával hadonászott. :) A sofõr egy szót sem beszélt angolul, csak kezet fogtunk vele, aztán elterelgetett minket a kisbuszhoz, amivel jött értünk. 20 perc alatt már a hotelben is voltunk. Amióta játszom, azt hiszem ez a hotel volt idáig a legkényelmesebb amiben elszállásoltak minket. Mindenki külön szobát kapott (én egy 2 ágyasat, a többiek francia ággyal...), nagy és tágas volt, és mindennek volt helye. Egyetlen probléma csak a kilátás az ablakból, ugyanis az ablakunk agy falra néz... Ez nem nagy probléma, mert a szálláson szinte semmi idõt nem töltünk, csak amikor fürdünk, vagy alszunk...

9 órakor reggeliztünk, aztán elindultunk kicsit körülnézni a városban. 12-re vissza kellett jönnünk a hotelbe, mert jött Zejnep, egy török diáklány, aki mellénk volt rendelve, hogy tolmácsoljon angolról törökre, és hogy "elnavigáljon" minket mindenfelé, amerre szeretnénk menni. Déltõl Zejneppel sétálgattunk tovább. Elvitt minket egy olyan kávézóba, ami egy 4 emeletes ház tetején volt, és rá lehetett látni a városra, és a tengerre is. Mialatt mászkáltunk a városban, egész nap kellemes meleg idõ volt, nagy páratartalom.

5-6 percet taxival utaztunk, ami hatalmas élmény volt, mert a sofõrön kívül 5-en préselõdtünk be egy kicsi autóba! :-) Nagyokat nevettünk, de szerencsére az utazás nem tartott túl sokáig. A taxiból megfigyelhettük a Törökök érdekes vezetési stílusát. Elsõ és legfontosabb tapasztalatunk az volt, hogy mindenkor, mindenért, és mindenki dudál! :-O Azzal viccelõdtünk a többiekkel, hogy szerintünk a török autós műszaki vizsga valószínűleg abból állhat, hogy megnézik, hogy a duda mûködik-e, s ha igen, akkor minden rendben, átengedik a járgányt... :) Amúgy a török taxik 80%-át régi fajtájú "Talbot"-ok teszik ki. Nem tudom a Talbot az milyen gyártmány, de hogy kicsik az biztos! :)

Jó volt sétálni a város forgatagában, rengeteg ember, mindenhol árusok, kis üzletek, szűk utcák, és török járókelõk minden mennyiségben... :))) (ezt nem is tudom miért írtam, persze, hogy nem szlovákok vannak...) A meleg, és a nagyobb páratartalom mellet elég nagy szél volt, ami a homok és a por mellett még valami mást is hordhatott, mert az egész zenekar tüsszögött az utcán, és mindenkinek irritálta a szemét. Könnyeztünk, tüsszögtünk... :-)

A fellépésünk szabadtéren volt, közvetlenül a tengerparton! :-o 19-körül kezdtünk el játszani a Stefan Belmondo quartet után. A hangszer amit biztosítottak nekem, jobb volt mint a sajátom otthon, ráadásul mikrofonba bőgőztem nem hangszedővel, nagyon élveztem a hangját. A zongoráról, és a dobról már nem lehetett ezeket elmondani, a többiek szenvedtek elég rendesen... Lehet, hogy mégis jó, hogy otthon nincs olyan jó saját hangszerem? :)

Játék közben a színpadról kinéztem a közönségre, láttam, hogy sok fiatal volt, és úgy éreztem, hogy élvezték a zenénket. Az emberek amúgy azt vettük észre a többiekkel, hogy nagyon kedvesek velünk, ez igaz mind a szervezőkre, mind pedig az utca emberére egyaránt. A színpad amin játszottunk nem volt fedett, és ha nem vettük volna magunktól észre, akkor ezt amúgy is tapasztaltuk volna, mert a koncertünk közepén elkezdett cseperegni az esõ. A közönségnek mindenféle vicces színű esőkabátot kezdtek el osztogatni a színpad előtt. Senki nem ment haza, hanem szépen beöltöztek. :-) Ahogy osztogatták ott előttem az esőkabátokat, játék közben én viccesen megálltam a pengetéssel, és vigyorogva odanyújtottam a kezem egy kabátért az egyik osztogató emberhez, a közönség nem kis derültségére. :-) Ezzel azt értem el, hogy feljött a színpadra, és engem is, és Berdisz Tomit is (játék közben!) szépen felöltöztetett... :-))) Amúgy nem zuhogott az esõ, csak pár csepp esett, szóval lehetett játszani, csak nem lehetett tudni, hogy rákezd-e. A koncert végén beszélgettem egy török lánnyal, aki ott az ügyeket intézte, és mondta, hogy nagyon "friendly" volt a légköre a koncertnek, és a közönségek, és neki is nagyon tetszett az esőkabátos jelenet... :-) Az eső után is volt még egy érdekesség. Az egyik szám közben meg kellett állnunk! Ugyanis a Müezzin elkezdett énekelni!!! Mellettünk volt a mecset, és jó alaposan ki volt hangosítva! :D Hihetetlen élmény volt... Amikor befejezte, játszhattunk tovább! :-)))

Másnap délelõtt újult erővel álltunk neki a városnézésnek. Beültünk ismét egy taxiba, és elindultunk, hogy megnézzünk pár dolgot. El akartunk menni megnézni a "grand bazar" -t, és látni szerettünk volna közelről egy igazi török mecsetet. Nem volt túl sok idõnk, mert 14:00-től a színpadon kellett lennünk... Az Kék mecsetbe (blue mosque) látogatunk el.

A bejáratnál le kellett venni a cipőnket, mert tilos volt cipőben a szent helyre belépni. A cípőknek erre rendszeresített használt zacskók voltak kitéve egy nagy ládában a bejáratnál. Hosszú sorban battyogtunk a többi érdeklődő turistával együtt (mindenki gyűrött csúnya zacskókkal a kezében a cipőjével...), de aránylag hamar, pár perc alatt bejutottunk az épületbe.
Nagyon érdekes volt az épület belülről. A mecset belseje szinte egyetlen nagy belső térből állt, pedig kívülről, nem ezt sejtette az alakja számunkra.

A mecset után elindultunk, hogy megnézzük a "grand bazar"-t, ami egy hatalmas piac szerűség. Sajnos maga a hely amikor odaértünk, kiderült hogy zárva van (vasárnap...) de utunk során a sok kis üzletbe bekukkantottunk. A török árusoknak az volt szórakozásuk, hogy ki akarták találni, hogy milyen nemzetiségűek vagyunk, sokszor sikerült is nekik. :-)

Sétánk után visszamentünk a szállodába, és már vittek is minket a színpad felé... 14:00 óra után kicsivel már el is kezdtük a műsorunkat. Nagyon szép volt az idő az előző nappal ellentétben, és sokkal jobban is játszottunk. A közönség is vevő volt, figyeltek, és valahogy a Müezzin közbeszólását is megúsztuk! :-) A koncert után többen jöttek oda gratulálni, egészen fel volt dobva a zenekar... Hozzám odajött többek között egy török lány, aki a közönségből végig a zenekart fényképezte. Váltottam vele egy pár szót, készített rólunk a barátnője egy közös fényképet. Én megkértem, hogy küldje el nekem a képeket, amiket a zenekarról készített, mert egy jó nagy CANON kamerája volt, azt hittem profi fotós... Hát küldött 4 képet, de azok olyan vacakok, hogy húú... :-)

Koncert után megebédeltünk. Egy olyan ételt ettünk, ami nagyon közkedvelt volt ott, egy csomó utcai árus árulta... Egy hatalmas (3-4 nagy krumpli méret!) egészben sült édes krumplit kettévágnak, de úgy, hogy olyan lesz mint egy szendvics... Egy pultban, amit úgy kell elképzelni mint egy fagylaltos pult, mindenféle finomság van felhalmozva: zöldségek, olíva, sajtok, húsok, mindenféle ízű szószok, ami csak az eszébe juthat az embernek. A krumpli belsejét egy késsel összetörik, de mivel ez nem olyan krumpli mint az itthoni, valahogy eltűnik, és lesz a héjban egy csomó hely... A vevő állíthatja össze, hogy mivel töltsék meg a belsejét. Nagyon gusztusos gyors kaja, és szerintem sokkal jobb mint a hamburger vagy az ilyesmi, mert olyan színes, és az ember kreatív lehet, hogy mit akar a belsejébe. Nem utolsó sorban vegetáriánusok is ehetik... ;-)

Aznap este hivatalosak voltunk egy vacsorára, ahol az összes fellépő zenész ott volt. Utána egy jam session is volt, amin sajnos nem tudtunk résztvenni, mert éjfél után kezdődött, és nekünk 4 órakor indult a taxink a repülőtérre. Azért kellett ilyen korai géppel mennünk, mert a zenekar minden tagjának már volt másnap reggel elfoglaltsága Budapesten.

Összefoglalva nagy élmény volt ez a 2 nap. Sajnos arról ahogy a színpadon játszottunk nem készült kép, mert akkor én ugye nagybőgőztem, és máshonnan nem tudtam beszerezni... :-) A szervezőknek tetszettünk. Mind a négyen azt beszéltük, hogy minden esetben nagyon kedvesek voltak a szervezők, és az ott élő emberek egyaránt. A fesztivál főszervezője egy zongorista hangszerelő zeneszerző, akivel én is beszélgettem, elkérte a névjegykártyámat, tetszett neki a játékom, és elképzelhető, hogy valamilyen formában lesz még folytatása ennek az egésznek.

http://isztambul.lap.hu/