Június 11.

 

12:40-kor indultunk el Bolla Gabival és édesapjával Csepelről. Először felvettük Andrist Kőbányán, aztán mentünk is a repülőtérre. Szakcsi Robi pár nappal az indulás után megváltoztatta a programot, ugyanis 11-én Babos Gyulával bevállalt egy fellépést, és ezért kicsit bonyolódtak a dolgok. Robi jegyét át kellett tetetni a következő napra, neki külön kellett jönnie másnap. Amúgy a repülőjegyeinket Dajka Béla fizette ki. Béla a Brüsszeli Magyar intézetnek munkatársa, köszönjük ez úton is, hogy támogatta ezzel zenekarunkat! A repcsivel 4-en utaztunk tehát, zenekarunk maradék 3 tagja, és René Cleis a managerünk.

A repülőgépen volt egy vicces jelenet, egy lány odaszólt Andrisnak, hogy „ -Én ismerlek téged, együtt jártunk szolfézsra!” Aztán pár perc múlva egy másik ismerős lány is jelentkezett, aki ismerte Andrist valahonnan! Andris egy dzseeszes sztár! :-) A repülést én soha nem szerettem, de most szerintem ez a pilóta igen sportos vezetési stílust képviselt, mozgott a gyomrom fel-le, ameddig el nem értük a repülési magasságot. Az út 1 óra 50 perc volt.

 

Easy Jet légitársasággal utaztunk Dortmundig. Ott beültünk egy Hertz–től bérelt Renault Espace-be, és elindultunk leendő szálláshelyünk felé. A bérelt autó nagyon tágas, és kényelmes volt, és volt benne GPS (műholdas navigációs rendszer) is. Ennek nagy hasznát vettük, indulásnál beírtuk a hely nevét (Oisterwijk), és női hang onnantól végig figyelmeztetett minket, hogy merre kell kanyarodnunk. Oisterwijk–ig elég könnyedén eljutottunk, de ott igencsak sokat keveregtünk, mire megtaláltuk azt a bungaló parkot, amit kerestünk. Sajnos a navigációs rendszerben olyan CD-volt, amin csak Németország volt rajta részletesen, Hollandia és Belgium már nem. :(

 

 Már mindenki nagyon éhes volt, és fáradt az utazástól. Egy kicsi helyen vacsoráztunk, egy kávézó kiülős teraszán. René és Andris egy speciális mogyoró szósszal leöntött csirkét ettek, Gabi valami húst, én egy hatalmas salátát. Ehhez egy nagy közös kosárban hoztak ki sült krumplit. A többiek igen rendesen átadták magukat egy belga sör élvezetének, sőt egy Jim Bim–et is ittak, zenekarunk jövőjére ürítve a poharaikat. :-)

1 óra körül értünk vissza a szállásunkra, bár Andris még akart volna maradni a helyen „csak egy utolsó sörre”, de hárman leszavaztuk, mert másnap korán kellett indulnunk Robiért vissza Dortmundba.

 

René és Gabi a kedvenc sörükkel

 

Június 12.

 

Reggel indultunk autónkkal Robiért Oisterwijk-ből Dortmundba ismét. Szegény Robi nagyon fél a repüléstől, és bevett indulás előtt 2 erős nyugtatót. Ennek eredményeként eléggé le is volt lassulva. Nagyon ki volt számítva az időnk Dortmundtól Amszterdamig, sietnünk kellett, mert ezt a fontos koncertünket nem szerettük volna lekésni. Elég sokat kavarogtunk a városon belül, mire megleltük aznap esti fellépésünk helyszínét.

Ez a helyszín a "Bimhuis" volt. Amikor bejutottunk a koncertterembe, örömmel konstatáltuk, hogy egy nagy Steinway koncertzongora van felállítva a színpadra. Pár perc múlva meghozták az én bérelt hangszeremet is, Andris pedig kapott egy szuper Yamaha jazz-dobfelszerelést, a saját cintányérjait hozta magával. Szerencsére én egy korrekt, jó nagybőgőt kaptam, így minden feltétel biztosítva volt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a színpadon. Az öltözőben volt készítve nekünk egy egész hűtőszekrény dobozos sör, 2 üveg spanyol vörösbor, 4-5 liter dobozos narancslé, ásványvíz, és egy nagy tál gyümölcs is. A gyümölcsnek nagyon örültem, általában nem szoktak a vegetáriánusok kedvében járni ilyen helyeken. A fellépés előtt a többiek rendeltek egy könnyű vacsorát, én gyümölcsöztem, mindannyian a ház vendégei voltunk. A körülmények nagyon jók voltak, így kiválló hangulatban, mindannyian tele energiával, játékkedvvel mentünk a színpadra.

 

A koncertről bátran állíthatom, hogy életem egyik legjobban sikerült, és legjobb hangulatú jazz fellépése volt! Az akusztikai körülmények nem voltak annyira kedvezőek, és a sok utazás miatt kicsi idő kellett míg 100%-osan rákattantunk a zenélésre. A második rész már teljes lazasággal és összeszedettebben zajlott, talán mondhatom mindannyiunk nevében, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A közönség igazi értő jazz közönség volt! Sok zenész mellett voltak jazz rajongók is, és nem csak hollandok. Feszülten figyeltek, semmi nesz nem hallatszott a nézőtér felől, fantasztikus atmoszférája volt az estnek. A második részben szinte minden szám a végén hatalmas ováció volt. Koncertünk utolsó számába Gábor felhívta a színpadra Hans Dulfert egy közös bluesra, ami igazán jól sikerült, igazi örömzene volt. Pár szót Hans Dulferről...

 

Hans Dulfer egy ismert személyiség Hollandiában. Lánya Candy, talán nemzetközileg híresebb, mivel játszott Prince-szel, Maceo Parker-rel, és funky lemezeinek igen jó a management-je. Hans Dulfer, aki személyesen ismerte managerünket, megszervezte, hogy Gabi idén a Northsea jazz fesztiválon játszon! Sajnos a zenekarunkat már nem sikerült kikavarnia a fesztiválra, mert minden hely már jóval a fesztivál előtt foglalt, már megvan a program több mint fél évvel a fesztivál kezdete előtt. Egy már létező produkcióba "sózta el" Gabit, egy Parker emlékzenekarban fog vendégeskedni. Hans nagyon sok fontos embert ismer és feltett szándéka, hogy segíti egyengetni Gabi zenei karrierjét.

 

A koncert legvégén nem akart a közönség minket hazaengedni, „standing ovation” volt, azaz mindenki felállva tapsolt a teremben, mi többször kimentünk meghajolni, és a végén játszottunk egy ráadás számot is.

Érdekességképp leírom ide a műsort amit játszottunk a Bimhuisban:

 

FIRS SET

 

Passion Dance (McCoy Tyner)

Half Printz (Robert Szakcsi Lakatos)

Yes Or No (Wayne Shorter)

Weaver Of Dreams (Victor Young)

Bolla’s Waltz (Gábor Bolla)

Sonnic Boom (Gábor Bolla)

 

SECOND SET

 

Song For Pecek Géza Lakatos (Gábor Bolla)

Night Dreamer (Wayne Shorter)

My One And Only Love (Guy Wood)

Joshua (Victor Feldman)

Stablemates (Benny Golson)

Jam Blues with Hans Dulfer

+ Impressions (John Coltrane)

 

 

Június 13.

 

Ezen a napon és 14-én nem volt sajnos fellépésünk, ami elég rosszul jött ki anyagilag, másrészt pedig szerettünk volna minél többet játszani, ha már egyszer külhonban vagyunk. Reggel René, Gabi és én elmentünk autóval a közeli boltba, vettünk élelmiszert, és más apróságokat is, amire szükségünk volt arra a hétre, amit Oisterwijkben töltöttünk.

Bevásárlás után elindultunk René, Andris és én, hogy birtokba vegyük a bérelt hangszereinket. Hága mellett egy kisváros hangszerboltjából hoztuk el őket. Az út egy irányba 2 óra volt kocsival. Amikor odaértünk, szomorúan konstatáltuk, hogy egy nagylábdobos rock dobfelszerelést sikerült kapnunk. A bőgő az rendben volt, de az erősítő amit kaptam hozzá, nem igazán nagybőgőhöz való, szintén nem a legjobb minőség. Visszafelé úton Oisterwijkbe épp hogy befértünk az autóba 3-an és a cucc. Azon gondolkodtunk, hogyan fogunk így 5-en mindennel felpakolva menni a brüsszeli magyarintézetbe. Amikor megérkeztünk a szállásra, lerakodtunk mindent, és már indultunk is Amszterdamba.

 

Meg volt beszélve Hans Dulferrel, hogy találkozunk az "Alto" nevű helyen. Hans szervezi ott a fellépő zenekarokat, sajnos minket nem tudott már ide beszervezni, mert túl késő volt, hónapokkal a fellépés előtt már fixálva van a program. Egy izraeli szaxofonos zenekara játszott aznap este, épp abban a felállásban ahogy mi játszunk, csak ők tenor helyett egy alto szaxofonossal. A ritmusszekció játéka nekem nagyon tetszett. Nem voltak túl barátságosak a zenészek, Andrisék odamentek hozzájuk beszélgetni a szünetben, a dobos fiú a többiek szerint akár milyen jól is játszott egy seggfej volt! :) Gabi beállt hozzájuk egy számra, a koncert vége felé, de a szaxofonosuk nagyon ellenszenvesen viselkedett, nem volt túl szívélyes. Andrissal, amikor Gabi beállt játszani, összenéztük és mindketten azt mondtuk, hogy szeretnénk muzsikálni Gabival, mert nagyon megjött a kedvünk attól, ahogy játszott. Hú jó volt hallani, hogy milyen jól szaxofonozás volt a színpadon! :) Sajnos Gabit egy vagy két szám után szinte leküldte az altószaxis srác. Amúgy szerintem ő szervezte maga köré a zenekart, és talán ővé volt a hakni. Nem értem miért, de a zenekar egy mosolyt, egy pozitív gesztust nem engedett el, pedig nem került volna semmibe. Lehet, hogy egyszerűen nem volt kedvük a sessionhoz, talán már nem divat ez itt. (bár más is beállt később...) Én odamentem hozzájuk, és mondtam, hogy szívesen beállnék jammelni kicsit a koncert vége felé, de nem érdekelte őket a dolog, egy huszadrangú énekes lányt, és egy teljesen ritmus nélkül gitározó Buddy Holly formájú gyereket viszont felengedtek. Csalódottak voltunk, mert szerettünk volna játszani, de nem úgy, hogy felmegy az egész zenekarunk, hanem úgy, hogy keveredünk, és én játszom az ő dobosukkal, és Andris esetleg játszik az ő bőgősükkel. Hát ez nem jött össze, mert nem engedtek minket a színpadra. Amúgy amiket játszottak, az egy igazi hakni volt, semmi extrát nem játszottak, standardokat muzsikáltak, nem bolygattuk volna nagyon meg a műsorukat, szinte bármelyik számba bármelyikünk be tudott volna állni.

 

Elég csalódottak, és rossz kedvűek is voltunk ezen az este. Ennek több oka is volt. A többiek problémáit, kifogásait nem ecsetelném, az enyémeket leírom. Az egyik negatív tényező, számomra, hogy emiatt az oisterwijki szállás miatt baromi sokat kellett egész nap utaznunk, és ezért nem volt az egész ottlétünknek egy laza hangulata. Rengeteg időt töltöttünk szerintem autóban feleslegesen. A "feleslegesen"-t úgy értem, hogy kicsit jobb szervezéssel, odafigyeléssel, ezt az egész Bungaló park témát ki lehetett volna hagyni! Szerezni kellett volna mindig szállást ahhoz a helyhez közel, ahol játszottunk. Nem maradhattunk addig a klubban, ameddig jólesett, Renére is tekintettel kellett lennünk, aki nem sofőr, mégis ráhárult az éjszakai hazavezetés feladata. Az, hogy nem tudtunk addig maradni a helyeken, ameddig szerettünk volna, ez inkább Andriséknak volt probléma, akik szerettek volna tovább mulatozni. Engem ez a bungalóparkos szállás megoldás zavart inkább, amire állítólag azért volt szükség, mert így minden olcsóbban jött ki. Nem fizettek ugyanis sehol szállást a koncertszervezők a gázsi felett, meg benzint, meg útiköltséget sem, ezeket nekünk kellett kigazdálkodnunk. Később kiderült, hogy lehetett volna lakni ingyen Brüsszelben élő magyaroknál, Dajka Béla megszervezte volna, de már késő volt.

Az Altoból hajnalban értünk haza, a zenekarban feszültség, és türelmetlenség kezdett kialakulni a körülmények miatt.

 

 

 

 

René és Dajka Béla, René vezet

 

Június 14.

 

Egész éjjel valami kék madár nyivákolt a szomszédban! Nem lehetett tőle aludni!!! Olyan a hangja, mintha valami rossz gyerek direkt azzal szórakozna, hogy valami hülye hangot kiad és ezzel idegesíti a lakókat. :) Andris az ablakukból megdobálta aprópénzzel, de egyszerűen nem akart tágítani! Brrrrrrrr!

 

 

Ricsajozó nagy ék madár...

 

Ezen a napon szintén nem volt fellépésünk. Az volt a terv, hogy pihenéssel töltjük. Sajnos Gábor már betegen utazott ki velünk, és állapotának sem a sörök, sem az előző esti dohányfüst a klubban nem tett jót.

Sikerült reggel bejutnom egy kis időre egy konferenciaterembe, ahol tudtam használni a netet, és életjelet adtam magamról. Sajnos csak ezen az egy napon sikerült nethez jutnom, mert vagy idő nem volt rá később, vagy lehetőség.

Úgy terveztük, hogy ezen a napon tartunk egy zenekari próbát. Úgy éreztem, hogy igazából senkinek nincs hozzá kedve. Én szorgalmaztam, de valahogy nem jutott rá idő, pedig megbeszéltem a recepción, hogy 20:00 óráig nyugodtan próbálhatunk egy általuk kijelölt teremben. Volt ott egy tisztára hangolt Yamaha pianínó is. Azt beszéltük Gabival, hogy úgy örülnénk neki, ha lenne egy legalább ilyen minden kicsi klubban ahol játszunk.

Voltunk dél körül a kedvenc kávézónkban. Mellette egy szuper tengeri herkentyűket árusító boltban vásároltunk pár sült tengeri halat, hogy jó fog jönni majd a szálláson, ugyanis az ottani étterem árak nem a mi zsebünknek volt méretezve. Volt valami autós kiállítás is a szomszédban, Gabi meg is ragadta az alkalmat, és le is fényképeztette magát egy lepukkantabb verdával. :-)

 

 

Bolla Gabi és a kocsi ami tetszett neki...

 

Gabival elmentünk délután úszni egyet, kipróbáltuk a bungaló park úszómedencéjét. Nem volt rajtunk kívül ott senki, csak 2-3 gyerek, akik érdeklődve nézték, hogy ez a két külföldi bácsi milyen hülyén viselkedik a vízben... :-)

Az úszás után én nekiálltam főzni a konyhánkban a boltban vásárolt alapanyagokból. Ennek hatására Gabi és Robi rettenetesen megéhezett, és meg kellett nekik melegíteni a halukat, és pakoltam nekik köretnek egy adagot az én párolt zöldségeimből, befaltak mindent! :-) Hát étvágytalanságban nem szenved egyikük sem, az biztos! :-)

Andris és René ezen az este elmentek ketten sörözni, nagyon későn jöttek vissza, mi már javában aludtunk akkor.

 

 

Június 15.

 

Korán indultunk Brüsszelbe. Abban maradtunk, hogy mivel nem férünk be a kocsiba hangszerekkel együtt, Robi, és Gabi vonattal mennek, és ott a Magyarintézetben találkozunk. Az út ismét legalább 2 óra volt.

A magyarintézetben kiderült, hogy van ott egy basszuscucc, nem is kellett volna magunkkal cipelni. Véletlenül volt ott egy dobfelszerelés is! hmmm... Hát nem volt jó érzés, mert elment vele egy nap, mire beszereztük a hangszereket. Kellemes meglepetés volt, hogy volt egy nagy Bösendorfer zongora, ami nem volt olyan jó minőségű hangszer mint a Bimhuisban, de azért nagyon jó volt. A koncertünk előtt Gabin kívül mindenki bejátszotta kicsit a hangszerét, mert ugye hárman nem a sajátunkon játszottunk. Ez után Robi elment pár Brüsszelben élő cigányzenész ismerősével találkozni, Andris elment valami üzletet megkeresni, mi maradék hárman leültünk egy helyen sörözni a Magyarintézet mellet egy kis teraszon.

 

 

Bolla Gabi és én

 

 

 

A koncert nagyon jó hangulatú volt, egy kis létszámú, ámde nagyon lelkes közönségnek játszottunk. A fellépés után Elindultunk, hogy megnézzük, hogy hol fogunk játszani másnap. A hely neve "Sounds" jazz club volt, aznapra latin party volt meghirdetve.

Úgy döntöttek a többiek, hogy megvacsoráznak a helyen. Történt itt egy kisebb baleset. Gabi elkunyerálta a fényképezőgépemet, mert akart készíteni pár képet Andrisról, és valahogy a kamera tokja az asztalon úgy lett letéve, hogy a zsinórja hozzáért ahhoz a mécseshez, ami az asztalunk közepén pislákolt. Szépen meg is gyulladt. Én vettem észre a lángokat először, és gyorsan kikaptam a tokot a mécsestől, de arra nem számítottam, hogy az olvadt műanyagos szíj folyik, és egy adag megolvadt szíj ráfröccsent a kezemre. Ordítottam egyet, mert rettenetesen fájt, bele is égett az a büdös műanyag a bőrömbe. Rohantam a mosdóba, és gyorsan folyó hideg víz alá tartottam. Egy szabályos Y alak égett bele a bőrömbe. Andris azon röhögött, hogy olyan, mintha valaki megjelölt volna engem egy Y betűvel. Erre én kínomban azt mondtam, hogy megjelölt a "Yorro", ez akkor komikusnak hatott és ezen röhögtünk egy darabig. Sajnos a kamera zsinórja tönkrement, és a kezem is jó ronda volt, de szerencsére úgy égett meg, hogy tudtam vele játszani másnap. Sajnos az égési sérülésre nem tudtam ráfogni a hibákat, amiket a koncerten vétettem.. hi hi ... ;-)

Vacsora után hulla fáradtan visszaindultunk a szállásunkra, de Robi nélkül, ő Brüsszelben maradt, egy gyerekkori ismerősénél aludt. Világosban értünk a szállásunkra.

 

 

Június 16.

 

A hangszereket otthagytuk előző nap a magyarintézetben, Dajka Béla elvállalta, hogy az általunk bérelt bőgőt elhozza a Sounds-ba, és választhatok, hogy melyiket akarom este használni, a "miénket" vagy a jazzklubét. Béla amúgy nagyon kedves és segítőkész volt végig az ottartózkodásunk ideje alatt. Meghívott minket e napon egy kellemes francia vendéglőbe, aminek teraszán nagyon finomat ebédeltünk. Ott volt még velünk ezen az ebéden Szép Fruzsina a Magyarintézet igazgatója. Sajnos épp távozóban volt a posztjáról, mert politikai okokból leváltották, helyére valaki más került. Nagyon kedves és rokonszenves volt, remélem, hogy fogunk vele még dolgozni.

Az esti koncert előtt beállásnál úgy döntöttem, hogy a bérelt bőgőnket fogom használni, mert a másik D menzúrás volt. A jazzklub hangszere egy igen jó hangú nagybőgő volt, talán még nem is volt ilyen a kezemben. A hangszedő, amivel fel volt szerelve, ismeretlen volt számomra, de rettenetesen jól szólt! Egy kis Gallien Krueger cuccot biztosítottak, nekem is ilyen volt régen, mielőtt 4-5 éve betörtek hozzám az albérletembe és el nem vitte valaki.

Az első Sounds-os koncertünkön nem voltak sokan, de a közönség nagyon lelkes volt, és ez jól hatott ránk. Jó volt játszani. A koncert végén a hely tulajdonos házaspárja (mindketten olaszok) meghívott minket vacsorára. Igazi olaszosan elkészített Pasta féleséget ettünk, Gabinak nem ízlett, mert a tészta olasz szokás szerint nem volt teljesen megfőzve. Hulla fáradtan, későn indultunk vissza koncert után.

 

 

 

 

A Sounds tulajdonosa

 

 

Június 17.

 

Ezen a napon korán kellett kelnem, mert én vittem vissza Renével a bérelt hangszereket. 2 óra út oda, gyors 15-20 perc kipakolás a kocsiból, 2 óra vissza. Fél óra  pihenő, és megint indulás a többiekkel együtt Brüsszelbe a Soundsba, ami ismét 2 óra út. Már elegem volt a kocsikázásból... Az egész zenekarnak elege volt. Elég nagy feszültség volt már, hiszen szinte semmit nem láttunk Brüsszel sörözőin, kívül (René kedvenc foglatossága volt a teraszra "kiülés"), és a koncert helyszíneken kívül. Egy gyors kalkuláció után kiderült az is, hogy az autóbérlésre, és mindenféle költségre ráment egy csomó pénz, és anyagilag sem jöttünk ki túl rózsásan. Ez igazából szervezési hiba is volt, és mi sem jártunk utána igazán, hogy mennyit fogunk kapni, csak rábíztuk magunkat azokra, akik a koncertet szervezték és tájékoztattak minket a feltételekről, és nem gondoltuk volna, hogy ez az egész egy ilyen hosszú utazássokkal teli, hangszercuccolós, fárasztó hét lesz. Hozzáteszem, hogy szegény Gabi egészségi állapota a hét végére teljesen leromlott, csúnyán köhögött, és sápadt volt. Az egész zenekar nagyon le volt már törve, bár én nem annyira, inkább csak azért mert éreztem a levegőben a feszültséget. Az utazásokat kilehetett bírni (huhh ezen a napon jutott bőven...), de rossz volt arra gondolni, hogy kicsit jobb szervezéssel Brüsszelben is lakhattunk volna, az utolsó 3 napon. A koncert előtt Robi teljesen kiakadt, mire Gabi is kiakadt. Nem írom le itt a részleteket, ezek amolyan belső dolgok. Lényeg, hogy a koncert előtt úgy tűnt, hogy nem fogunk játszani. Az utolsó pillanatban megembereltük magunkat, és lenyomtuk a koncertet. Az előző naphoz képest teltház volt, és óriási siker. Érdekes, hogy zenekarunknál úgy éreztem végig a kintlétünk alatt, hogy bármilyen is volt a hangulatunk, valahogy a koncerteken a közönség azt kapta amit várt, és mindig sikerünk volt. Szeretem ezt a zenekart, ez egy jó csapat!

Koncert végére visszatért minden a régi kerékvágásba. Ismét vacsoráztunk egyet, és hulla fáradtan visszaindultunk.

 

 

 

Bolla Gabi barátkozik a közönséggel :)

 

 

 

Szakcsi Robi barátkozik a közönséggel

 

 

Június 18.

 

5-re értünk vissza, én le sem feküdtem, hanem összepakoltam mindent az útra, lefürödtem, és 6 után valamikor keltettem Renét. Korán indultunk Dortmundba. Ismét hosszú kocsiút, majd visszavittük a bérelt autót a reptéri kölcsönzőbe.

A repcsin Robi nagyon félt. Mellettem ült, teljesen leverte a víz, nagyon nem bírja a repülést. Eddig azt hittem, hogy én sem bírom, de rá kellett jönnöm, hogy Robihoz képest én egy rutinos vadászpilóta vagyok. :) A repülőn sem tudtam aludni, mert végig Robikezét kellett fognom, remegett, és állandóan azt mondogatta, hogy "-Jaajjj lezuhanunk, jajj, mind meg fogunk halni, Zoli, hallod ezt a hangot?!?!? Ez nem normális! Szerintem lállt az egyik motor! jajjj jajj" Szerencsére nem lett igaza, és szépen leszálltunk Ferihegyen.

 

 

Összefoglalva a történteket, a Bimhuis koncert miatt érdemes volt ezt az egy hetet megcsinálnunk, de ilyen körülmények lesznek legközelebb, nem fogjuk elvállalni a fellépést.

Még annyit elmondanék, hogy az említett koncertről hangfelvétel készült, ha a kezembe kerül, biztosan lesznek róla részletek a www.bassjazz.com -on. Arról is szó van, hogy ha jól sikerült, és lesz rajta legalább 5 olyan szám amire mindenki rábólint, akkor lehet, egy CD is készül belőle.